Szülői hirdető levél: 

 

Kedves Szülők!

A múlt évben néhány program keretében volt alkalmunk egy kis ízelítőt adni a Regnum Marianum közösség életéből. 

Jövő tanév szeptemberében regnumi népet szeretnénk alapítani a plébánián, amelybe szeretettel várjuk a gyermekek jelentkezését. A csapat korosztálya: 1-3. osztály/ 7-9 év. 

Fontosnak tartjuk, hogy mi nem hitoktatásban részesítjük a gyerekeket, hanem közösségben vagyunk velük, így a regnumi csapatba tartozás nem helyettesíti a hittan órákat.

Érdeklődni a regnum.margitos@gmail.com címen; Laci atyánál;  vagy a vezetőknél lehet, akiknek elérhetősége, illetve bemutatkozása megtalálható https://jrm.regnum.hu/margitos/vezetok/ honlapon is.

Valamint sok szeretettel hívunk titeket 2020.szeptember 6-án a reggel 9-es mise után egy közös beszélgetésre, ami közben a gyerekeknek is készülünk programmal.

Sok szeretettel várjuk az érdeklődőket:

 

Margitos Misszió vezetői:
Teki, Verus, Andris, Márk

 

Regnumi Szülői levél:

 

A regnumi nevelésről – a regnumi gyermekek szüleinek

(elfogadva az Ötök 2006. október 4-i ülésén)

Kedves Szülők! Megköszönjük a bizalmatokat, mellyel gyermeketek közösségi nevelését a Regnum Marianumra bíztátok. Az alábbiakban összefoglaljuk közösségünk életének, ifjúságnevelői munkájának alapelveit. Kérjük, fogadjátok szeretettel.

a Regnum Marianum vezetősége (az Ötök és a rétegvezetők)

1. A Regnum Marianum életének alapelvei

A Regnum Marianum Katolikus Közösségben, azok gyermek-, ifjúsági és felnőtt csoportjaiban – nevéhez híven – a katolikus hit és erkölcs jegyében közösségi szellemű nevelésre és közösségi életre törekszünk. Ezt az Egyházban, érsekünkkel egyetértésben tesszük, aki alapszabályunk jóváhagyása folytán felelős értünk. Nevelőmunkánk ráépül a tanult és a családban is gyakorolt/megélt (katolikus) hitre, vagyis a regnumi csoportba járás nem helyettesítheti a gyermek hittanra jár(at)ását.

Eszményképünk az ősegyház, amelyben a tagok testvérként osztották meg javaikat egymással és senki sem szűkölködött semmiben. A minket körülvevő világ üzleties szellemével szemben arra törekszünk, hogy tetteinket ne az egyéni, hanem a közösségi érdek, ne a szerzés és a divat, hanem a krisztusi adakozó szeretet irányítsa. Egymást (és a környezetünkben élő rászorulókat) munkával, nélkülözhető javaink megosztásával, szükség esetén pénzzel is támogatjuk. Megnyitjuk szívünket és otthonainkat egymás számára. A közös élet költségeit tagjaink lehetőleg teherviselő képességük arányában viselik. Természetesnek tartjuk, hogy sokgyermekes és/vagy szerényebb körülmények között élő tagjaink – gyermekek és felnőttek – a tehetősebbek nagyobb áldozatvállalása segítségével, kedvezményes térítéssel vagy ingyenesen vehetnek részt közös programjainkon. Vezetőink munkájukat önkéntesen, mindenféle díjazás nélkül, saját anyagi forrásaik bevonásával végzik. A közösségünkhöz tartozók és szüleik megbecsülik e pénzben ki nem fejezhető, meg nem vásárolható szolgálatot.

2. Hivatás-képünk

Gyermekeink, ifjúságunk elé a szolgálat eszményképét állítjuk, ez vezérel minket a családi életre és a (világi/egyházi) hivatásra való felkészítés során. Nevelésünk nem karrier-, hanem osztozás- és szolidaritás-orientált. A rosszul fizetett, de fontos közösségi szolgálatot ellátó hivatásokat nem tartjuk kerülendőnek, az ezekre vállalkozó tagjainkat megbecsüléssel vesszük körül. Arra nevelünk, hogy tagjaink a világi értelemben sikeres karriert is alapvetően szolgálatnak tekintsék, bármilyen életpályára is éreznek hivatást, pozitív irányba terelve támogatjuk őket. Természetesnek tartjuk, hogy az anyagi siker és gyarapodás – amire nem törekszünk minden áron, de nem is tekintjük eleve ördögtől valónak – kötelezettségekkel jár. Az osztozásnak minimum addig kell terjednie, hogy gyermekeink a közösségi életben ne érezzék meg a családjaik anyagi hátterében mutatkozó különbségeket.

3. Önkéntesség és együttműködés

A gyermek közös kincsünk, akit közös értékek jegyében, a szülők és a vezetők szoros együttműködésének jegyében kívánunk nevelni. Ennek alapja a vezető-szülő-gyerek hármas önkéntessége, vagyis hogy mindegyikük maga is kell, hogy akarja ezt a közös munkát. Az értékközösség és/vagy az együttműködés fogyatékossága nehezíti, hiánya lehetetlenné teszi a regnumi nevelőmunkát. Vezetőinket komoly erőfeszítésekkel igyekszünk felkészíteni munkájukra, s azzal a reménnyel küldjük őket a családokhoz, hogy képesek lesznek megfelelni a szülők és a közösség beléjük vetett bizalmának. A vezetők a regnumi hagyományokra támaszkodva, a közösség felügyelete mellett döntenek arról, milyen konkrét nevelési módszereket és eszközöket alkalmaznak. E téren a szülők – több évtizedes tapasztalat szerint – bizalommal ráhagyatkozhatnak vezetőink tudására. Nevelőmunkánk akkor lesz sikeres, ha a bizalom a szülők és vezetők között is teljes. A vezetőknek tudatában kell lenniük, hogy gyermekeinket legjobban a szülők ismerik, s az egyéni adottságokat figyelembe vevő, szeretettel teli nevelés csakis a szülők e tudásának figyelembe vételével és felhasználásával lehetséges. A szülőknek ugyanakkor el kell fogadniuk, hogy a regnumi nevelés elveit és gyakorlati fogásait a vezetők ismerik, s ezen ismeret elfogadása a közös nevelés elengedhetetlen alapja és feltétele. A vezetők többsége a szülőknél lényegesen fiatalabb lévén, ez az elfogadás nem mindig könnyű, azonban elengedhetetlen. Az adja regnumi csoportba gyermekét, aki megbízik a Regnum által a közösség élére állított vezetőben.

4. A regnumi elvek érvényesítése

A szülők elfogadó döntését megkönnyíti, hogy számíthatnak rá: vezetőinket nem hagyjuk magukra, munkájukat a közösség ellenőrzése és támogatása mellett végzik. A közel azonos korú csoportok munkáját irányító rétegvezető, és adott esetben a helyi Regnum vezetője, felügyeli, szükség esetén utasítja vezetőinket, akik ezt az irányítást elfogadják. A fegyelem és önfegyelem a közösség minden szintjén megmutatkozik, és jó reménységet ad, hogy az óhatatlanul előforduló emberi hibák, mulasztások kijavíttassanak. A vezetőnek nemcsak joga, de a Regnumtól rárótt kötelessége is, hogy a közösségeinket, elveinket, gyakorlatunkat vagy magát a vezetőt komolyan nem vevő vagy el nem ismerő gyermekektől és szüleiktől

elköszönjenek. Semmi esetre sem kívánunk a szülők szándékaival szembeszegülve nevelni, de bevált módszereinken sem tudunk változtatni a közösség értékeivel azonosulni nem akaró vagy képes szülők kedvéért. A szülők kérdéseikkel, a vezetőkkel való (szeretetteljes) napi párbeszédben netán fel nem oldható konfliktusaikkal bátran fordulhatnak a rétegvezetőhöz vagy a helyi elnökhöz. Ők úgy segítenek a bizalom helyreállításában, hogy elsősorban a gyermek és a közösség érdekeit szem előtt tartva egyenlő félként kezelik a szülőt és a vezetőt. A felsőbb döntés sosem lehet elfogult, és minden esetben a szükséges intézkedések megtételét jelenti, amelyek vezetői hiba esetén a vezetőt bírálják, míg ha a konfliktus a regnumisággal, elveinkkel és praxisunkkal szembeni szülői ellenállásból fakad, vezetőinket oltalmuk alá veszik.

5. A közösségi élet feltételei

Csoportjaink jelentős részben a tagok otthonaiban tartják találkozóikat, ami nagy segítség a barátság, a közösségi érzés megszületéséhez. Természetesnek tartjuk, hogy gyermekeink, ifjaink, felnőttjeink megnyitják egymás számára a

„magánszférájukat”, cserébe mindent elkövetünk, hogy ezzel senki ne éljen vissza. Együttléteink idején egymás javait ésszerű mértékben közösen használjuk, miközben sajátunkként óvjuk őket. Együtt étkezünk, játszunk, közös használatra alkalmatlan tárgyakat (discman, kézi számítógépes játékok stb.) nem is hozunk magunkkal. Önkéntes nevelőmunkánk elismeréséhez a szülők maguk részéről minimum azzal járulnak hozzá, hogy gyermekeik rendszeresen és pontosan részt vesznek a heti foglalkozásokon, hétvégi kirándulásokon, lelkigyakorlatokon (más közös programokon) és a nyári táborokban. Ez nemcsak a közös munka minimális feltétele, de egyben az elkötelezettség jele, ill. az arra nevelés eszköze is. A rendszeres késések és hiányzások nemcsak a mulasztó gyermek regnumi nevelését teszik lehetetlenné, de a fegyelmet rombolva általában is nehezítik a hatékony nevelőmunkát.

6. Képesség a szolgáló szeretetre

A regnumi nevelés elgondolhatatlan fegyelemre és önfegyelemre való szoktatás nélkül. Csak az képes saját önzésével szembeszállva mások szolgálatára, aki képes uralkodni vágyain, indulatain, aki képes komoly, tartós erőfeszítésre, önnön lustaságának legyőzésére. Elvileg és gyakorlati pedagógiánkban is szembeszegülünk a rosszul értelmezett liberális

„önmegvalósítás” szemléletével. Gyermekeinkkel, ifjúságunkkal és önmagunkkal szemben követelményeket támasztunk, amelyek természetesen alkalmazkodnak az egyéni adottságokhoz, de teljesítésük mindig erőfeszítést igényel. A csendre való képesség, a másikra odafigyelés, saját akaratunk kordába szorítása mások kedvéért és javára, a közös élet-, viselkedési és játékszabályok önkéntes betartásához szükséges önfegyelem, a testi adottságokkal összhangban álló fizikai állóképesség megszerzése a szolgáló szeretet természetes előfeltétele és alapja. Ezek megszerzése lehetetlen komoly erőfeszítés nélkül, beleértve a fizikai megpróbáltatások – éhség, szomjúság, fáradtság, álmosság – elviselésének képességét is. A kisközösségi munkában a versengést, mint teljesítmény-ösztönző eszközt felhasználjuk, de azt is szem előtt tartjuk, hogy a képességek, adottságok Isten ingyenes adományai („mid van, amit nem kaptál?”). A gyengébbek, lassúbbak figyelembe vétele közösségeink versengéseiben fontos, és idővel neveltjeink számára is természetessé válik.

7. Kirándulás és táborozás

A mai világban jellemző életformára és döntő részben városi gyermekeinkre való tekintettel a természetjárás, a teremtett világ szépségének felfedezése, az isteni csöndben való részesedés megtapasztalása kivételes fontossággal bír. A kirándulás és a tábor a regnumi nevelés semmivel nem helyettesíthető integráns része, aki ezekből kivonja magát vagy gyermekét, az gyakorlatilag a Regnummal való közösséget számolja fel. Ezek az alkalmak nem kiegészítő elemei nevelésünknek, hanem speciális eszközeinkkel végzett fejlesztő tevékenységünk színterei, amelyek éves munkánk közel háromnegyedét teszik ki időben és hatékonyságban egyaránt.

8. Törekvés a fejlődésre

„Tiszták, hősök, szentek” törekszünk lenni; akiben ez az igyekezet fokozatosan nem születik meg, azzal nem tudunk mit kezdeni. A rendetlenség, hanyagság, nemtörődömség nevelésünk legnagyobb kerékkötője, aki ezeken nem is próbál felülemelkedni, azzal nem tudunk együtt dolgozni, azt nem tudjuk elveink szerint nevelni. A fegyelmezés, a jutalmazás és büntetés vezetőinknek nem csupán joga, hanem kötelessége. Ezekkel az eszközökkel a vezetők nevelésünk meghatározó jellemzője, a jókedv, a játékosság, a derű jegyében élnek.

9. Kamaszkor

A megfelelő regnumi nevelés hatására a vezető és a felnövekvő gyermekek között is bizalmi viszony fejlődik ki, ami kamaszkorban akár oda is vezethet, hogy a természetes módon szülei ellen lázadó tizenévesek problémáik megbeszélésében átmenetileg szüleikkel szemben is előnyben részesíthetik vezetőiket. Ilyenkor érdemes tudatosítani, hogy ez nem veszély, hanem áldás a szülő számára, mert gyermekét lázadása nem kontrollálatlan, hanem megbízható kortárs-csoport felé vonzza, ahonnan felnőtté válva sokkal nagyobb eséllyel tér vissza szüleihez, mint más, bizonytalan értékű társaságokból.

A bizalom és együttműködés jó gyümölcsöt terem.

* * *